Hogy alakult ki a vaku?

Az első fényképek elkészítésénél úgy oldották meg, hogy elegendő fény kerüljön a rögzítő lemezre, hogy órákra nyitva hagyták a rekeszt.
Így természetesen csak épületeket és tárgyakat lehetett fotózni, hiszen nem volt olyan ember, aki ilyen hosszú ideig mozdulatlanul tudna állni. Ezért szükség volt megoldást találni erre a problémára. Így született meg az első vaku, ami sem működésében, sem kinézetében nem hasonlított a mai felszerelésre.
Először ívlámpát használtak, aminek esetén a fény két elektromos vezető között jött létre. Ez azonban nem volt jó megoldás, hiszen rögzített volt. A mobilitást a villanópor hozta el a fotózás történetébe. Ez tulajdonképpen magnéziumoxid volt, amit a fényképezés pillanatában meggyújtottak és rövid ideig tartó felvillanást eredményezett.
Ezt viszont azért vetették el, mert nem volt biztonságos. Ezt követte az egyszer használatos, foglalatba csavarható égők megjelenése. Ezek a szerkezetek már kinézetükben hasonlítanak a vakura, persze még sok fejlődésen kellett átmenniük, amíg elérték a mai formájukat.