Trifokális műlencse elégedetlenség: mennyire gyakoriak a problémák?

Sokan úgy lépnek be a szemészeti rendelő ajtaján, hogy egyetlen dolog lebeg a szemük előtt: megszabadulni a szemüvegtől, méghozzá végleg. A trifokális műlencsék pontosan ezt a szabadságot ígérik, hiszen a közeli, a távoli és a köztes látóélességet is képesek helyreállítani egyetlen, életre szóló beültetéssel. Amikor azonban valaki ennyire nagy reményekkel vág bele egy látásjavító műtétbe, természetes módon felmerül a kérdés: Vajon mindenki ilyen elégedett-e a végeredménnyel? A legtöbb vélemény alapján a páciensek döntő többsége elégedett a trifokális műlencsékkel, de azért érdemes tisztában lenni pár gyakorlati tényezővel. Konkrét példákat is találhatsz a drnagymihaly.hu weboldalon!

Tökéletes látás vagy kompromisszumok hálója

A trifokális műlencse valódi mérnöki csoda. Egy parányi, rugalmatlan optikai eszköznek kell helyettesítenie azt a természetes lencsét, amely gyermekkorunktól kezdve alkalmazkodott a különböző távolságokhoz. Ez a prémium kategóriás implantátum fénytörési gyűrűk sokaságával dolgozik, elosztva a beérkező fényt a három fókuszpont között. Már ebből a fizikai alapelvből is sejthető, hogy az agynak meg kell tanulnia ezt az új típusú jelet értelmezni. Ez a neuroadaptáció az oka annak, hogy a műtét utáni első hetekben, sőt, akár hónapokban is tapasztalhatunk furcsa vizuális jelenségeket.

A leggyakrabban említett panaszok közé tartoznak a fényforrások körül megjelenő glóriák és a szórt fény okozta vakító hatás. Képzeljünk el egy esti autózást, amikor a szembejövő fényszórók körül koncentrikus karikák jelennek meg, vagy az utcai lámpák fényudvara kissé szétterül. Ez a jelenség nem a lencse hibája, hanem a működési elvének velejárója. A páciensek döntő többségénél az agy pár hónap alatt annyira hozzászokik ezekhez a vizuális mellékhatásokhoz, hogy gyakorlatilag kiszűri azokat a tudatos észlelésből, így azok már nem zavarják a mindennapi életvitelt.

Van azonban egy kisebb csoport, akiknél ez az adaptáció nem zajlik le maradéktalanul. Ennek hátterében gyakran nem is a lencse, hanem a szem egyéb, meglévő állapotai állnak. Ha a retinán, a szaruhártyán vagy a látóidegen bármilyen rejtett eltérés van, amit korábban a szürkehályog elfedett, a prémium lencse beültetése felerősítheti ezeket a problémákat. Ezért kulcsfontosságú a műtét előtti részletes, úgynevezett diagnosztikai topográfiai és tomográfiai vizsgálat, ami kizárja az ilyen rejtett akadályokat.

Amikor nem a lencsével, hanem a felszínnel van a baj

Érdekes módon a trifokális műlencsével kapcsolatos elégedetlenség egy jelentős része nem is magából a lencséből fakad, hanem egy egészen más területről: a szemfelszín betegségeiből, legfőképpen a száraz szem szindrómából. A modern életmódunk, a fűtött vagy légkondicionált helyiségek, a hosszas képernyő előtt töltött órák miatt a szemünk felszíne gyakran nincs optimális állapotban. A műtét maga is átmenetileg ronthat a könnyfilm minőségén. A megoldás ilyenkor szerencsére nem egy újabb műtét, hanem egy intenzív, személyre szabott száraz szem terápia, ami a műkönnycseppektől a speciális gyulladáscsökkentő kezeléseken át a könnyutak pontdugóval való zárásáig terjedhet.